36 éve minden reggel sorban állnak a rászorulók a Széll Kálmán 17. előtt, hogy forró teával, kávéval, zsíros kenyérrel és pár jó szóval induljon a napjuk.
1990-ben ez aprócska pincehelyiség, a „Zsíros” volt Budapest egyik első nappali melegedője, amely azóta megszakítás nélkül működik, és ma is nagyjából 30 kiló zsíros kenyeret oszt szét naponta. A vendégkör nem csak fedél nélkül élő emberekből áll, munkanélküliek és nyugdíjasok is rendszeresen betérnek ide, van köztük, aki már több mint három évtizede ide jár.
A melegedőt a Máltai Szeretetszolgálat négy kollégája mellett önkéntesek működtetik; a hangulat családias, szinte mindenkit, aki belép az ajtón, a keresztnevén köszöntenek. A Zsíroshoz nemcsak a vendégek, hanem az önkéntesek is hűségesek: van, aki hosszú évek óta rendszeresen beugrik ide hajnalban, munkába menet, hogy a rászorulóknak megkenjen pár kiló kenyeret.
Hallgasd meg rádióriportunkat, amelyben
- Karácsony-Kristóf Márta intézményvezető beszél a Zsíros múltjáról és jelenéről, valamint
- Barna T. Attila hatkötetes költő, író, a Zsíros törzsvendége mesél a fedél nélkül élő emberek előtt tornyosuló mindennapos kihívásokról és a velük kapcsolatos tévhitekről.
Szentkereszty Tamás, a Máltai Szeretetszolgálat Miklós utcai Integrált Hajléktalanellátó Központjának vezetője életútjáról és hivatása szépségeiről mesél
Csodával határos, ha egy hajléktalan embernek sikerül lakáshoz jutnia. Anna és István közös történetének már az első pillanata is csodával határos, de legalábbis meglepő, filmbe illő jelenet.
Visszatérhetett a Hajógyári-szigetre és a kutyáit is visszakapta Gergely Sándor, az a hajléktalan ember, akinek az árvíz miatt kellett elhagynia a kunyhóját.
Csaknem harminc mázsa tűzifát szállított rászoruló embereknek február 6-án a Máltai Szeretetszolgálat veszprémi hajléktalanellátó központjának utcai szolgálata.